Hubble fotózta a Orion-köd kettőscsillagát
A Hubble űrtávcső felvétele a Orion-ködben található V 372 Orionis jelű változócsillagot és kísérőcsillagát mutatja, amelyek mintegy 1450 fényévre vannak tőlünk.
A Hubble űrtávcső olyan felvételt készített az Orion-ködben, amely egy kettőscsillagot mutat: a központi V 372 Orionis jelű változócsillagot és annak kísérőcsillagát. A rendszer mintegy 1450 fényévre található a Földtől, és a kép a távcső több mint három évtizedes működésének egyik látványos eredménye. A Hubble 32 éve üzemel, és ez idő alatt számos olyan felvételt készített, amelyet korábban senki sem láthatott.
A központi csillag fiatal változócsillag, amelynek fényessége gyakran és jól követhetően változik. Ez a tulajdonság teszi különösen érdekessé a rendszert a csillagászok számára, hiszen a fényváltozások a csillagok fejlődéséről és kölcsönhatásairól árulkodhatnak. A kísérőcsillag együtt alkot kettős rendszert, így a két égitest közös vizsgálata a keletkezési folyamatok megértéséhez is hozzájárulhat.
A felvétel infravörös és látható fényben készült expozíciók egymásra rétegezésével. Ennek köszönhetően a csillagok mellett jól látszanak a környező gáz- és porfelhők, amelyek az Orion-köd jellegzetes részei. A köd az egyik legismertebb csillagkeletkezési terület az égbolton, ahol a gáz és por összeállása új csillagok születését teszi lehetővé. A kép ezért nemcsak két csillagot mutat, hanem egy aktív csillagkeletkezési környezet egy szeletét is.
A képen feltűnő éles fénysugarak nem a csillagok valódi tulajdonságai, hanem a távcső optikai felépítéséből adódnak. Ezeket a sugarakat a másodlagos tükröt tartó négy lapát okozza, amely a fényt szóródásra kényszeríti. A jelenség a teleszkópos felvételeken rendszeresen megfigyelhető, és a Hubble-felvételek felismerhető jellegzetességévé vált.
A felvétel tudományos hátterét a kapcsolódó szakirodalom is bemutatja. Az Óbudai Egyetem könyvtári állománya több, a Hubble-ról és a csillagászati megfigyelésekről szóló művet tartalmaz. A forrásokban szerepelnek a távcső földi visszatérésének elemzései, a Szaturnusz sarki fényeivel kapcsolatos kutatások, valamint a Hubble 1990-es években korrigált tükrével elért eredmények. Ezek a munkák azt mutatják, hogy a távcső működése hosszú időn át új felfedezések forrása maradt.
A távcső története sem volt zökkenőmentes. A listázott művek között olyan feldolgozások is szerepelnek, amelyek azzal foglalkoznak, hogy a program közel került a leállításhoz még az indítás előtt. A Hubble mégis elindult, és azóta a csillagászat egyik legfontosabb eszközévé vált. A most közzétett kettőscsillag-felvétel is azt példázza, hogy a több évtizedes megfigyelési adatsor még ma is képes újszerű képeket szolgáltatni.
Source: oeekcsht.blogspot.com
3
